A szenvedés nyelvei
Egyre inkább diagnózisok nyelvén értjük meg önmagunkat. Elveszítjük a szenvedés nyelvét, ahogy a pszichiátriai diskurzus átveszi a helyét. (1) Az önértelmezés alapnyelve egyre inkább a DSM diagnózisaira épül. (2)
A medikalizáció a mindennapi gondolkodásunkra is hat. Ahogy a gazdag nyelvezetet felváltja a pszichiátriai nyelv, egyre inkább ezen keresztül értelmezzük önmagunkat. A diagnózisok nem helyettesítik egy ember történetét.
A szenvedés nem pusztán biológiai vagy pszichológiai állapot, hanem értelmezett tapasztalat. Amit érzünk, az mindig egy jelentésrendszeren keresztül válik érthetővé. Amit csak leírunk — már eleve értelmezzük.
A segítő kapcsolatban a nyelv központi szerepet játszik. Meghatározó jelentősége van annak, hogy milyen nyelven beszélünk egy adott problémáról. Más nyelv más értelmezést, és gyakran lényegesen más beavatkozást eredményez. A különböző megközelítések különböző nyelveket kínálnak a problémák megértésére.
A „nyelv” itt nem csak szavakat jelent, hanem teljes világképet. A nyelv sosem képes teljesen megragadni a tapasztalatok jelentését. Vegyük például a gyászt: mit hagy ki egy tünetekre redukált leírás, amit más — spirituális, kapcsolati vagy egzisztenciális — nyelvek hozzáadhatnak?
Ugyanaz a tapasztalat teljesen más jelentést kaphat különböző nyelveken:
- pszichiátriai nyelv → „szorongásos zavar”
- vallási nyelv → „hitválság” vagy „kísértés”
- morális nyelv → „gyengeség” vagy „felelősségi kérdés”
- társadalmi nyelv → „bizonytalan életkörülmények következménye”
Nem csak másképp nevezzük meg a dolgokat, hanem mást is kezdünk vele.
Ha a medikalizált nyelv dominál, akkor a beszélgetés a tünetek értékelésére és kezelésére korlátozódik. A szenvedés jelentéssel bíró tapasztalatból „tünetté” válik. Ez teljesen más, mint amikor a kapcsolatok vagy az élet értelme kerül a középpontba.
Amikor egy nyelv dominál, más dimenziók eltűnnek:
- egzisztenciális kérdések
- kapcsolati dinamika
- morális felelősség
- társadalmi okok
A nyelv nem csak leír, hanem identitást formál. Az, hogy milyen szavakkal beszélünk magunkról, másokról és a körülményeinkről, alakítja azt is, hogy kik vagyunk. A szenvedés jelentése erőteljesen függ attól, hogy milyen nyelven értelmezzük azt — és ha csak a diagnózis nyelvét használjuk, akkor beszűkítjük a valóságot és saját magunkat is.
(1) Languages of suffering - Brinkmann, 2014
(2) Saving the modern soul: Therapy, Emotions, and the Culture of Self-Help - Eva Illouz, 2008