Völgyesi Tilda

A gondolataink teremtik meg a valóságunkat, de mielőtt ez megtörténne, a világ (azaz a korai környezetünk) teremti meg a gondolatainkat.

Minden ember a környezeti tapasztalatai alapján megrajzolt térképpel a zsebében vág bele az életbe. Azt gondolom, hogy különböző mértékben ugyan, de valamennyire mindannyiunk térképe torzult, és előbb vagy utóbb felülvizsgálatra szorul majd.

Ma már hálás vagyok, hogy az én térképem egészen korán, még az egyetemista éveim vége felé elkezdett szétfoszlani. Majd hamarosan darabjaira is hullott. Nem mondom, hogy amikor ez megtörtént, akkor azonnal szerencsésnek éreztem magamat, és életem lehetőségét láttam a helyzetben. Nehéz lenne szavakba foglalni azt a kétségbeesést, amit akkor tapasztaltam, amikor rájöttem arra, hogy az, amit a saját értékemről, az emberi kapcsolatokról, és a világ működéséről addig szentül hittem, nem feltétlenül találkozik a valósággal.

A valóság felülírta a hiedelemrendszeremet, így két lehetőségem volt: folytatni az elavult térképemmel, majd újra és újra csalódni, vagy vállalni a térkép újratervezésével járó létfontosságú, ám keserves munkát.

A régi dolgok (legyenek ezek torz vagy hamis érzések/gondolatok/kapcsolatok) elengedése mindig fájdalommal jár, de ennél nagyobb fájdalmat csak a hozzájuk való ragaszkodás garantálhat számunkra.

“Az igazsághoz való feltétlen ragaszkodás” – M. Scott Peck, a kedvenc íróm, ezt nevezi az egészséges lelki működés egyik legfontosabb feltételének. A gondolataink és a térképünk állandó felülvizsgálata létfontosságú ahhoz, hogy az új tapasztalataink beépülhessenek a személyiségünkbe, és a fejlődésünk ne akadjon el. Tényleg nem szabad bedőlni mindennek, amit érzünk és gondolunk!

Ahogy az jellemzően lenni szokott, én is csak hosszas keresgélés után találtam meg a számomra megfelelő terápiás módszert, és a lényemhez illő segítőt. A saját önismereti utammal párhuzamosan kezdtem el a Compassionate Inquiry elnevezésű képzést, amely egy, Dr. Máté Gábor által kidolgozott, traumatudatos terápiás megközelítés.

völgyesi Tilda

Felbuzdulva azon, hogy mennyi zseniális, és a traumafeldolgozást valóban segitő eszközt kaptam ebből a képzésből, létrehoztam az in vivo-t, ahol kezdetben leginkább csak olyan traumával kapcsolatos anyagokat osztottam meg, amelyeket angolról fordítottam le, mivel akkoriban magyarul még aligha volt elérhető belőlük valami.

Az in vivo lassan megtalálja igazi önmagát. Kezdetben kizárólag az oldal edukativ, informativ jellegére dolgoztam rá, és teljesen kihagytam a játékból a művészeteket. Ahhoz, hogy egyéb módokon is el merjek kezdeni szólni a traumáról, szükségem volt az alábbi  gondolatsorra egy általam nagyra becsült pszichiátertől:

“Azért is van szükség a művészetekre, mert az általuk közölt információ és élmény más módon átadhatatlan, közölhetetlen.
Az alapvető probléma az, hogy az emberi szubjektivitás élményszerű leírására a művészetek ma még sokkal alkalmasabbak, mint a tudomány. Egy regény, egy vers, egy zenemű keltette érzések ma még nem írhatók le pontosan a tudomány nyelvén, éppen ezért van szükség a művészetekre.”

~Dr. Kovács József~

Azóta felbátorodtam, és arra jutottam, hogy egy alapvetően traumával foglalkozó oldalon nem csak elférnek művészi alkotások, hanem nélkülük egyenesen hiányos marad a kép. Ezért többek között ilyesmiket engedtem meg magamnak azóta, mint élmény ábrázolás magyarázás helyett:

Túlélésre hangolva

A gyermekkori traumák megnyilvánulási formái felnőttkorban / fotósorozat 2021

"Amikor megérted, hogy milyen károkat képes okozni a trauma a gyermek életében, mindenhol elkezded látni annak következményeit. ”

~Bruce D. Perry~

levonult vizek, Völgyesi Tilda / 2022

Emlékszem a napra, amikor körülbelül úgy nyolc évvel ezelőtt egyedül ültem le a Latin nevű kávézó teraszán egy kávéval, és elkezdtem írni egy fekete fedelű, üres füzetbe. Igazából túlélési módként indult, mert egyszerűen csak túl sok olyasmi kavargott bennem, ami akkoriban nem kellett senkinek. Azóta sok fekete füzeten vagyok túl, amiket évekig csak őrizgettem, mert semmilyen műfajba nem sikerült belepaszírozni a firkáimat.

Végül tavaly túltettem magam ezen aggályomon, és elkezdtem összerakni egy kötetet az elmúlt évek során felgyűlt kéziratokból. A kötet november 11-én érkezik nyomtatott és elektronikus formában.