Nincs olyan, hogy rossz rész – Dr. Richard Schwartz módszeréről, a Belső Családrendszerről (Internal Family System, IFS) 

Az IFS (Internal Family System) az egyik legizgalmasabb terápiás megközelítés, amiről eddig tanultam. Dr. Richard Schwartz még a CI (Compassionate Inquiry) képzés során tartott nekünk egy előadást, ami teljesen átformálta a gondolkodásomat arról, hogy hogyan is érdemes megközelíteni azokat a részeinket, amiket gyakran nagyon utálunk magunkban.

Az IFS alapja az a felvetés, hogy az ember pszichéje különböző részekből áll, melyek alszemélyiségekként működnek. Ezeket úgy is elképzelhetjük, mint bennünk élő kis embereket. Mindegyiknek megvan a saját nézőpontja, érzelmei, emlékei, céljai és motivációi. Mindnyájunknak vannak ilyen alszemélyiségei, például a belső kritikus, az elhagyatott gyermek, a megfelelni akaró, a mérges személyiség vagy a szerető-gondviselő én.

Az IFS azt vallja, hogy minden rész pozitívan viszonyul hozzánk, még a problematikus részek is. Például lehetséges, hogy az egyik részünk állandóan azt hajtogatja, hogy „Úgysem tudod megvalósítani a céljaidat. Mit gondolsz,mégis ki vagy te?” Ez a belső hang nyilván lesújtó, és meggátolhatja az embert abban, hogy célokat tűzzön ki, és azokat meg is valósítsa.

Az IFS szemlélettel vizsgálva ezt az utálatos működésű részt: a belső kritikus valójában attól fél, hogy ha a rendszer (az ember) feltűnővé válik, az valamiféle bűnhődést von majd maga után. Állandó kritizálásával tehát, bár rossz eszközzel, de csak az ebből fakadó fájdalmaktól akarja őt megvédeni.

Az IFS-ben a részeket együttérzéssel és kíváncsisággal tárjuk fel. Próbáljuk megérteni őket, és értékelni az értünk tett erőfeszítéseiket. Azonban az, hogy megértjük, egy résznek pozitív szándéka van, nem jelenti azt, hogy hatalmat is adunk neki. Az IFS abban segít, hogy az emberek megtanuljanak úgy viszonyulni a problematikus részeikhez is, hogy csökkenjen a részek közötti belső feszültség, és ezáltal kiegyensúlyozottabb életet élhessenek.