BIO
Bár nagyon nem szeretem a végzettségemmel meghatározni magamat, most röviden mégis megosztom veletek szakmai utam néhány részletét. Hogyan is kerültem az egészségügyből a traumatudatos segítői szemlélet világába?
2017-ben végeztem radiográfusként a Debreceni Orvostudományi Egyetemen, majd egyből el is kezdtem dolgozni a közszférában, ahol daganatos betegekkel foglalkoztam. Bár csak három évig bírtam a kórházi életet, az ott szerzett tapasztalataim voltak azok, amelyek először teljesen összetörtek, majd elindítottak egy új szakmai irányba.
Kiábrándulásom történetéről csak röviden. Önmagában nem találtam kielégítőnek a modern orvoslás által nyújtott magyarázatokat és terápiás lehetőségeket sem, ha krónikus testi vagy mentális betegségről volt szó, ezért különböző kiegészítő terápiás módszerekről kezdtem el tanulni. Többet, kevesebbet mindegyikből elraktam.
Végül, az itthon még kevéssé ismert, Compassionate Inquiry nevű, traumatudatos képzés volt az, ahol megtaláltam a választ a legtöbb emberi szenvedéssel kapcsolatos kérdésemre. A módszert Dr. Máté Gábor, magyar származású kanadai orvos dolgozta ki, és oktatta. Azóta, leginkább egyéni konzultációs alkalmak keretein belül, ezeket az ismereteket igyekszem megosztani mindenkivel, aki nem elégszik meg azzal, hogy passzív elszenvedőként vegyen részt a saját testi vagy lelki gyógyulási folyamatában. A képzést 2020-ban végeztem el, majd 2022 nyarán mentálhigiénés szakember végzettséget szereztem a Semmelweis Egyetemen.
Pilinszkytől lopott szavakkal fejezném ki segítői hitvallásomat:
„Utállak titeket, pszi-vel kezdődő foglalkozásúakat, mert azt tanítjátok, hogy minden problémának van megoldása. Emiatt az emberek úgy gondolják, hogy csak ők olyan hülyék, hogy nem tudják megoldani az összetört, összezavarodott, tönkrement kapcsolataikat. Mert ti úgy gondolkoztok, hogy az életben problémák vannak, és megoldásokra van szükség. Én viszont úgy gondolkozom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.”
Tényleg odavagyok attól, hogy szemtanúja lehetek annak, hogy azok a bátor, és “nem kell örökre ilyen nehéz legyen” hitükből engedni nem akaró jó emberek, akikkel együtt CI-ozunk egyéniben, némi irgalom és együttérző jelenlét hatására gyakran tényleg hihetetlen akadályokat ugranak meg. Ezt Peck valahogy úgy írná le, hogy az ő életükben láthatjuk megnyilvánulni a kegyelmet. Jó ez a látvány nekem.
